Zsigai Klára

 

Gyermekkor fénye

 

Gyermekkor fénye más volt e földön,
volt testvér, vidám gyermeki kacaj,
bújócska, asztalon kenyér,
tető fejek felett, meleg otthon,
szerető ölelés.

Nem volt dőzs, pazarlás, megalázás,
rongyrázás - volt tisztelete, becsülete
szülőnek, tanítónak, orvosnak,
iskolaigazgatónak.

 

Szabadság szele néha szembefújt,
mégis a család minden tagja dolgozott,
fizetést kapott, szegény családoknak
tehetősek, érző lelkűek önzetlenül,
családtagként tisztelve mindig adott.

Alázatba burkolt, perdülő fillérekér`
milliónyi kérges tenyér nyúl,
arcok sápadtak, szemek lesütve,
kinek-kinek meg terülj asztalkám.
Nap sugara pörköl, jövő útja délibáb,
jelen-múlt eggyé vált!

Évezredek órája beragadt,
recseg-ropog, rozsdás fogai
gyökérkezelésre túl odvasak!
Óh, jaj, ha látnátok,
virágot szívekre raknátok!
Anyám teste mára porrá lett,
szavai ma is fülembe csengenek:

"Kezdődik a rántott leves kúra,
fordul a mi sorsunk lassan balra.
Ma ebédre az volt, ami tegnap délben,
különbség annyi, frissen lészen főzve."

 

Győr, 2017. május 14.