Zsigai Klára

Én ott leszek...


Én ott leszek, veled, melletted,
szorítva fogom majd két kezedet,
átölellek szorosan,
hogy még egyszer érezzelek,
,,Élet igazolja minden tetted"-et.
Eldúdolom koldusok utolsó dalát,
szívemben hordozom a lüktető imát.
Egyedül vagy, és én egyedül maradok,
nem érdekel a világ,
vulkánként tör fel utolsó vágy,
határtalan szenvedély,
meg nem élt ma,
behozhatatlan holnap,
szitáló ködbe kúszik a jövő,
válasz nélkül maradt kérdések sora:
méhébe befogad majd a föld?
Jó sem leszek többé már soha,
ne kérdezed tőlem miért fordult el a világ,
Mint gesztenye a tüskés házából,
kifordult magából,
csúfos gonosz nem szenderül,
válladra ül, ott hegedül!
Én ott leszek, mindig veled,
görcsbe szorítva fogom majd két kezedet,
selymes kéreg, múlt emléke vigasztal,
gömbölyödött marok arcomhoz simul,
ráncok mélyén könnyet töröl,
elmúlt a nyár, hajnalba fordult az ősz,
én azt mondom csak:
Köszönöm!
Ott leszek, mindig melletted,
mert szeretlek, féltelek!
Átölellek, szenvedéllyel, szorosan
hogy még egyszer érezzelek,
Én ott leszek... melletted!