Zsigai Klára
Jogom van, ahhoz hogy éljek,
Jogom, van, ahhoz hogy boldog legyek,
Jogom van élethez, lakáshoz, munkához,
Jogom van egy ÚJ VILÁGHOZ!
Beszélnek nagyjaink szépről, igazról,
Arról, ami soha nincs és nem is volt!
Álomvilágban bódítják lelkünket,
Hazug, piszkossá tett keserű életünket!
*
Igazság becsület merre tekereg?
Lámpással sem találnánk ilyent,
Bűnök, belátás helyett,
Beismerés kellene,
Tetteikkel helyrehozni,
Amit egy életre már, nem lehet!
Oly országban élek, ahol egyre várom,
A reményt, azt a piciny fényt életembe,
Melytől az élet elviselhetőbb lehetne!
Igazság még mély álmát alussza,
Sötét barlangból kijönni nem mer,
Bilincsre zárták, fényt nem láthatja,
Arcát homály takarja el!
Keserű valóság, szomorú élet,
Bánatomban kaszással beszélek,
Erőm gyűjtöm könyörögve, kérek,
Fejem fényféle emelem, bízok aztán,
Sorba egymás után csak porba esek,
Erőtlenül felállok, újra kezdem,
indulok,
Remélek, keresem az utam...
Meddig kell még cipelnünk,
Kibírhatatlan életünk, s a múltat?
Remény, ne hagyj el, nem teheted velem!
Könnyemtől nem látok,
Tapogatok a sötétben, már azt sem tudom,
Mit tegyek, mit tehetek?
Néha jobb lenne nem látni, nem tudni,
Nem hallani ezt a kegyetlen világot!
(kép: netről)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése