Zsigai Klára
A sors
Parányi csillagok burokszirmába
Zárt titkos jelek most is üzennek,
Kezem mégis féltőn megremeg.
Erőtlenség feledteti, dédelgetett,
Féltve őrzött vágyakat,- végtelen
Időből kiszakított fájó korlátokat.
Elérsz, ha földig lehajolsz értem,
Jelem még ismered, - ha akarsz,
Érinthetsz, láthatsz, szerethetsz!
Cseppkövekké dagadt emlékek,
Boldogság-félelem súlya alatt,
Lelkemig ér, a rejtőzködő csend.
Elűzném a ködöt, felhőket égről,
Szabadság tiszta fénye erőt ad,
Nap még beragyogja utunkat.
Zápor-villámok lassan csitulnak,
Ringatózó reményekkel sorsomat
Boldogan viselem, nem cserélem,
Enyém lett, - Már mindörökre!
Győr, 2008. december 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése