Zsigai Klára: Ki a sors kegyeltje?

Zsigai Klára

Ki a sors kegyeltje?


Játssz a gondolattal!
Világosság győzne, kívánnád,
minden terved csak fénybe,
eltaposva minden ellen menjen,
Ki a sors kegyeltje?
Ki gazdag,
tán földönfutó,
kit sújt,
vagy tenyerén hord,
akár messze ható sors ereje,
kinek érte tennie nem kell,
kívánnád, csak a fény
világosság győzzön,
szívedben is azt éreznéd
örökké önzőn?

Fény- sötétség
Öröm-bánat,
Jó- rossz,
Gazdag-szegény,
Nem folytatom,
ebből ennyi is elég !


Meglátod az út porát,
abban a kincset,
mi másnak nem érték,
hópehely gyönyörű csipkéjét,
réten kis bogár menekülését,
meghallod a kimondatlan szót,
az elnyelt keserű könnyeket
szívedben átérzed?
Tudsz szívből örülni, adni
nem csak sorra

kérés nélkül venni,
követelni?


Önpusztító indulatok
képzelet, féktelen impulzus
áradattal szembe haladnál
erővel- letaposva mindent
győzelemér előre?
Neked lehet ez a cél,
kinél nem mérce a pénz,
örömöt követheti bánat,
mohó, kapzsi, öntelt, anyagias
világ- torz lelkek mormoló imája.

Látnod kell az égből korom leheletét,
Földünkre szüntelen visszahulló
kegyetlen bűnök végzetét!


Győr, 2008.szeptember 12